5 lépcsős hulladék hierarchia

A hulladék kezelése során nagyon fontos, hogy milyen sorrendben kell és lehet a keletkező hulladékot kezelni, lerakni. S persze, hogy milyen támogatások kapcsolódnak ezekhez.

A lépcsők:

• 1. Megelőzés (prevention)
• 2. Újrafelhasználás (re-use)
• 3. Újrahasznosítás (re-cycle)
• 4. Egyéb hasznosítási eljárások (recovery)
• 5. Lerakás (disposal)

Egyértelműen a megelőzés a legfontosabb, ennek mértéke rajtunk áll, mi szabályozhatjuk, hogy mit engedünk magunkra tukmálni a felesleges csomagolóanyagok és kütyük világából. Rengeteget tehetünk a saját szintünkön, hogy a keletkező hulladék mennyisége kisebb legyen és a további lépcsőkre már csak kevés hányada juthasson. Jól nézzük meg mit veszünk a pénzünkön, hisz ezáltal voksot adunk az adott termékre és annak előállítójára.

 

Definíciók:

Komoly vita alakult ki hulladék fogalma körül. A kérdés egyfelől, hogy egy termelési folyamat során keletkező melléktermék mikor minősül hulladéknak és ennek hogyan kell megfelelnie a hulladékokra vonatkozó szigorú szabályozásoknak. Másfelől, hogy egy hulladék mely esetekben kerülhet ki a hulladék kategóriából, és tekinthető pl. alapanyagnak. Ez nagyon kényes és összetett kérdés, hiszen amíg hulladéknak minősül egy anyag, addig szigorú környezetvédelmi és egészségügyi előírások vonatkoznak a kezelésére és felhasználhatóságára, míg ha kikerült a fogalom alól, akkor már nem. Másrészről viszont, a cél az lenne, hogy a lehető leghosszabb időn át bent maradjanak az anyagok a körforgásban, és alapanyagként szolgáljanak új termékek előállításához.

Hulladékégetés:

A legkényesebb kérdés. Lényegében a vita a körül zajlik, hogy lehet-e, és ha igen, akkor mely esetben a hulladék égetését ártalmatlanítás helyett hasznosításnak (waste-to-energy) minősíteni. Ez az elvi különbségtétel a hulladékhierarchia szempontjából jelentős, hiszen az égetők tulajdonosai és üzemeltetői csak abban az esetben jutnak nagy mennyiségben égethető hulladékhoz, amennyiben az égetést hasznosításnak minősítik. Ekkor, mivel az égetés az esetek többségében olcsóbb, mint a hasznosítások más esetei, versenyelőnybe kerülhetne számos "versenytárssal" szemben. Ugyanakkor, a már elégetett hulladék ez által megszűnik létezni, és kikerül a körforgásból, abban az esetben is, ha amúgy nyersanyagként szolgálhatott volna egy termék előállításához.

Energiahatékonyság:

A hulladékégetéshez szorosan kapcsolódik ez a vitás pont. Az európai képviselők egyetértenek abban, hogy amennyiben a hulladékégetést is hasznosításnak minősítik, ez kizárólag szigorú feltételek mentén történhet. Ez a feltétel pedig a hulladék energiává alakítása hatékonyságának megkövetelése. A jelentéstevő jelenleg beadott módosítása értelmében csak abban az esetben lehet hasznosításnak minősíteni a hulladék elégetését, amennyiben azt energiatermelés céljából és legalább (a már működő égetők esetében) 0.6%-os energiahatékonysági szinttel, míg a 2008. december 31-e után üzembe helyezendő égetők esetében 0.65%-os energiahatékonysággal teszik. Sok szakértő véleménye szerint viszont igazi energiahatékonyságról csak 0.85%-os hatékonyság fölött lehet beszélni, mely szint viszont könnyen elérhető kombinált fűtés és energiatermelés esetén.

Veszélyes hulladék:

A veszélyes hulladékok kapcsán mind egészségügyi, mind környezetvédelmi szempontból egy nagyon fontos pont van, nevezetesen, hogy a veszélyes hulladék nem veszélyes hulladékkal történő bekeverése esetén se kerülhessen ki ebből a kategóriából. Ellenkező esetben ugyanis a kezelési és lerakási szabályozás jelentősen enyhébb és így komoly kockázatot jelenthet a veszélyes anyagoknak a talajba, vízbe, levegőbe kerülése.