5. Mi a fejlődés?

nyomtatható verzió

A fejlődés szó elé a köz-, és szakmai nyelv számtalan jelzőt aggatott. Beszélünk egyedfejlődésről, fajfejlődésről, gazdasági fejlődésről, társadalmi fejlődésről, szellemi fejlődésről, kulturális fejlődésről, szexuális fejlődésről, lelki-fejlődésről, stb. Hétköznapi értelemben talán legtöbbször a tudományos-technikai fejlődéssel azonosítjuk a fejlődést, hiszen az utóbbi időkben a tudományos-technikai fejlődés tárgyiasult leginkább környezetünkben. Érdekes, s jellemző is egyszerre, hogy inkább ezekre a szakkifejezésekre vannak definícióink, s bajban vagyunk, ha a fejlődésre általánosan érvényes meghatározást kívánunk találni.

A fejlődés lényegére legegyszerűbben Herman Daly világít rá, aki a növekedést méretbeli gyarapodásként, a fejlődést pedig jobbá válásként határozta meg. "Növekedni, annyi tesz, mint nagyobbnak lenni, fejlődni, mint jobbnak lenni". De vajon miben kell jobbnak lennünk, s kinek kell jobbá válnia a fejlődés érdekében? Erre már nem adott útbaigazítást, pedig erre is kell találnunk egy általánosan elfogadható magyarázatot, amely minden speciális esetben is megállja a helyét.

Akármelyik szóösszetételt is vizsgáljuk, megállapítható, hogy a fejlődés alanya minden esetben elbukik. Az egyedfejlődés a fogantatás, magzati fejlődés, születés után a csecsemő, gyermek, felnőtt, öregkorban folytatódik, s az egyed halálával végződik. Igaz ez a különböző fajokra is, amelyek előbb utóbb "túlspecializálódnak", s kihalnak. De a gazdaság sem fejlődik töretlenül, s a legkülönbözőbb kultúrák születtek és buktak el az emberiség történelme során. Ha van tehát fejlődés, akkor annak alapfeltétele, hogy szereplői elbukjanak, vagyis pusztulásukon keresztül vezet az út a fejlődéshez. Ez viszont feltételezi, hogy az, ami utánuk létrejön, az jobb az előzőnél.

A jobb, a fejlődés értelmét csak rendszerszinten lehet megtalálni. Mivel minden rendszer része, alrendszere egy nagyobb rendszernek, így mindennek van környezete. A környezet magában hordozza a változás lehetőségét, pontosabban kényszerét. A környezet változása alkalmazkodásra kényszeríti a részt. Ezért mondhatjuk, hogy minden rendszer (élőlény, élőhely, közösség, stb.) alapvető tulajdonsága a folyton változó környezethez való alkalmazkodás.

A fejlődés tehát nem más, mint jobbá válni az alkalmazkodásban a folyton változó környezethez.

A fejlődés folyamatát sokan tagadják, mondván, hogy a fejlődés látszat, a változás ténye kelti a fejlődés látszatát. A fejlődés ténye azonban bizonyítható. A környezet változásaihoz való alkalmazkodás tapasztalattá válik, tanulhatóvá, átadhatóvá. Ez fokozottan igaznak látszik az ember esetében, de minden rendszer is rendelkezik a tanulás képességével. A fejlődés ténye tehát azáltal valósul meg, hogy bizonyos típusú környezeti változásokhoz megtanulunk alkalmazkodni, s alkalmazkodási tudásunk folyamatosan bővül. Így, amikor alkalmazkodási kényszer alakul ki, többféle forma, ismeret, stb., áll a rendelkezésünkre, vagyis jobbak lettünk a környezethez való alkalmazkodásban, tehát fejlődtünk.